Az életben az a szép, hogy az éremnek mindig két oldala van. Az előző bejegyzés a vezetők kommunikációs hiányosságairól elég nagy port kavart. Úgy látszik többen érintve érezték magukat az ügyben vezetői oldalról. Az ő megnyugtatásukra és a való élet példáira alapozva álljon itt tehát az érem másik oldala.
Tény, hogy nem csak a vezetők között vannak olyanok, akik nem épp mesterei a szavaknak, és nem erősségük a pozitív hozzáállás, a hatékony munkavégzés és az együttműködésre törekvés.
Ha te nem szeretnél ilyen beosztott lenni, lehetőleg kerüld a következő mondatokat, ha a feletteseddel beszélsz, főleg, ha szeretnél még egy darabig az adott munkahelyen dolgozni.
1, Megpróbálom, de..
Azért tettem az elejére, mert szerintem rosszabb, mint a 2-es pont. Aki ezzel kezdi a mondatot, biztos, hogy már le is gyártott magának 10-15 kifogást, hogy mit is fog mondani, amikor az eredmények helyett azt kell mondania, hogy nem csinálta meg, amit kértünk tőle. Valahogy a kifogások gyártása mindig gyorsabb, mint a megoldásoké. Ki érti ezt..
A másik probléma ezzel, a válasszal, hogy ebből aztán ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy akkor most számítson-e a kész feladatra, vagy jobb, ha rögtön keres rá valaki mást, hogy elkerülje a felesleges időpocsékolást.
2, Ezt nem lehet megcsinálni, mert..
Az első pont munkavállalói oldalról kicsit bátrabb változata, mert eleve borítékolható a konfliktus, ha a vezető nem jól kezeli. Talán egyértelmű, hogy a "Márpedig megcsinálod!" és társai biztosan nem vezetnek eredményre.
Ilyenkor célszerű inkább a gyökérokot megkeresni. Még az is lehet, hogy értelmes és a megoldás szempontjából hasznos információhoz jutunk.
Azok a munkatársak pedig, akik valódi problémával szembesülnek és nem csak a munkaundor dominál náluk, jobb, ha a nem lehet helyett, inkább azzal kezdik, hogy mi a valódi akadály és mit javasolnak ennek megoldására.
3, Lejárt a munkaidőm
Ma nagyon kevés az a munkahely, ahol ez számít valamit. Ezen persze lehet háborogni, de attól még tény marad. Bizonyos szintű rugalmasságra a munkatársak oldaláról is szükség van, sokszor a gördülékeny munkamenet érdekében.
Ezen kívül nem tűnik tőle az ember túlságosan elkötelezettnek a munkaadója felé.
4, Ez nem az én dolgom
A legtöbb munkaköri leírásban manapság már szerepel egy joker mondat:
Feladatkörei: X, Y, Z és minden más, amivel a felettese megbízza. Szerintem most nézd meg a sajátodat, hogy benne van-e. Nekem eddig még mindegyikben szerepelt.
Ha esetleg nincs munkaköri leírásod, akkor meg főleg nincs mire hivatkoznod.
5, De ez eddig is jó volt így..
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez volt mindig a halálom. Csak egyetlen dolog biztos az adókon kívül, hogy minden változik. Ami tegnap még jó volt, ma már elavult lehet. Nem azt kell nézni, hogy eddig hogy volt, hanem, hogy mostantól hogyan lehet jobb.
6, Nem biztos, hogy lesz rá időm
Mit kezdjen ezzel egy vezető? Feladat van? Kiosztottam? Meg kell csinálni! Pont.
Persze, ha valaki valóban olyan vezető, aki ismeri az embereit és tudja mivel töltik a munkaidejüket, jó eséllyel tudni fogja, mi fér még bele az idejükbe és mi nem.
Munkavállalóként pedig ehelyett célszerűbb határidő módosítást javasolni értelmes tényekkel alátámasztva. Értelmes érvek esetén, értelmes vezető talál megoldást a problémára. Ha mást nem, egy másik feladat határidejét módosítja, hogy ez beleférjen.
7, Tudom, hogy tegnap kellett volna leadni a jelentést, de nem mondtad el pontosan mit tegyek.
Na de miért csak most mondod, ha nem volt világos, amit elmondtam? Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Esetleg nem azért, mert nem a feladat nem volt világos, csak épp nem volt kedved megcsinálni?
8, Ha nem emeled meg a fizetésem, nem csinálom meg
Egy biztos. Nem ez a legjobb módja a fizetésemelés kérésének. Olyat meg még a világ nem látott, hogy teljesítmény nélkül emeljék valakinek a fizetést. Legalábbis profit orientált cégeknél nem túl valószínű. Béremelést kérni egészen másképp kell. Ha meg csak szurka piszkának és főnök bosszantásnak szántad, ahhoz túl gyenge.
A feladatot majd megcsinálja más, te meg kereshetsz másik állást, de legalábbis tuti, hogy nem emelik a béred még akkor sem, ha mindenki másnak emelik.
9, Főnök, döntsd el Te, hogy mi legyen, végülis Te vagy a Főnök.
Minden munkakörnek és minden munkavállalónak megvan a maga felelősségi köre. A Vezetőké nem az, hogy a beosztottaik döntsék el, hogy miről és mikor kell dönteniük.
Az a vezető, aki hatékony csapatot szeretne, egyébként is elvárja, hogy a csapatának tagjai miután felvázolták a lehetséges verziókat, javaslatot tegyenek arra, hogy ők melyiket választanák és miért. A vezető meg majd dönt, ha épp jónak látja és amikor jónak látja. Könnyen lehet, hogy az ő prioritási listájában sokkal fontosabb feladatok vannak, amikről a munkavállalónak fogalma sincs, és persze nem is kell, hogy legyen. Ezért vezető az egyik és beosztott a másik.
10, Nem segítek Kis Pistának, mert..
Óvoda 1. Azt hinné az ember, hogy ilyen csak az oviban van, amikor az egyik gyerek nem akar a másik mellé ülni vagy állni a sorban, mert az egyszer csúnyán nézett rá.
Hát nem. Azt tapasztaltam, hogy a vezetők munkaidejének legalább harmada azzal megy el, hogy az emberiek lelkét ápolják, és a közöttük levő konfliktusokból adódó óvodás szintű panaszokat hallgatják.
11, Tudom Főnök, hogy nem szereted a pletykákat, de pont tegnap hallottam, hogy...
Óvoda 2. Még mindig vannak olyan munkatársak, akik azt hiszik, hogy ha a másikról pletykálnak, akkor bemárthatják a vezetőnél és így előnyre tehenek szert a másik emberrel szemben. Ez csak olyan kisebb vállalatoknál működik, ahol nem az eredmények beszélnek. Ez az egyik ok, amiért szükség van a hatékonyságot mérő statisztikákra munkatársi szinten is. Ott nincs mellébeszélés, nincs susmus.
A szomorú az, hogy általában azok az emberek folyamodnak ehhez a módszerhez, akik maguk nem épp a leghatékonyabban végzik a dolgukat.
A pro és kontra 11 pont alapján azt hiszem nyugodtan levonhatjuk azt a következtetést, hogy sem vezetőnek sem beosztottnak lenni nem egyszerű. Már hallom is ahogy néhányak kezdik ütni a billentyűzetet, hogy "megdicsérjenek" ezért a roppant intelligens megállapításért. De kérdezem én! Ha ez olyan egyértelmű és világos, akkor miért nem működünk inkább együtt, ahelyett, hogy a másik oldalt szapuljuk? Nem jutnánk egy icipicit előbbre? Szerinted?
Ha tetszett, oszd meg az ismerőseiddel a bejegyzést, és csatlakozz hozzánk a facebookon a lenti linkre kattintva! Köszönöm, hogy velem tartottál ennél a jubileumi 50. cikknél is!
Németh Eszter
