Megkezdődött a várva várt nyári szünet. Ilyenkor a gyerekek többsége megfogadja, hogy ő aztán könyvet nem vesz a kezébe egész nyáron, sőt a tanárok egy része is azzal küldi vakációzni a kisebb gyerekeket, hogy eszükbe ne jusson tanulni a szünetben. Ezzel jól beléjük is sulykolják negyedik végére, hogy nyáron tilos tanulni, és hogy vannak tanulási időszakok és vannak tanulási helyszínek. Mintha bárhol, bármikor nem lehetne tanulni és ez az egész tanulás valami szörnyű teher lenne.

Ugyanakkor egyre másra halljuk a médiából az élethosszig tartó tanulás köré kanyarított riportokat, cikkeket, videókat. Sőt, van egy csomó közmondás is, ami az örök tanulásra kárhoztatná az embereket.

Jó pap holtig tanul. A tudás hatalom. Nincs oly vén ember, ki nem tanulhat. És így tovább.

Hol van akkor itt az igazság? Tanuljunk? Ne tanuljunk? Miért is? Vagy épp miért ne? Ja, és mégis mi köze ennek a cégvezetéshez?

1, Mi az a tanulás?

 Ha már az iskolánál és a tanulásnál tartunk, nézzük meg, mit mond erről a szóról az értelmező szótár:

"TANULÁS=Új tudnivalók megértése, elolvasása, megfigyelése és begyakorlása, hogy utána használhassuk.

A tanulás csak akkor vezet tudáshoz, ha pontos megértéssel párosul. A tanulás csak akkor eredményes, ha azt alkalmazás követi. Az igazi tudáshoz vezető tanulás az élet jobbítására használható. A tanulás akkor a leghatékonyabb, ha azt saját magunk elhatározásából tesszük, nem pedig más kedvéért."

(Kép és idézet forrása: http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Tanul%C3%A1s)

Vagyis valódi tanulás nem az, amikor unottan elolvasunk valamit, értelem nélkül bemagoljuk, majd fél napon belül elfelejtjük. A fenti megfogalmazásban 4 olyan szempont is van, ami figyelmet érdemel, és aminek a megvalósítására a mai magyar oktatási rendszer nem biztos hogy alkalmas:

• a tanulás célja a használható tudás megszerzése (nem öncélú)
• pontos megértést feltételez 
• alkalmazni kell
• önszántunkból tesszük

Ebből a megközelítésből vajon tanulás-e az, amikor erőszakkal betereljük a diákokat vagy akár a munkatársainkat egy terembe és tanítani akarjuk őket? Ha ők mindezt nem akarják, akkor hiábavalónak tűnik az egész erőfeszítés. Talán ezért is van manapság ennyi kiábrándult és munkájába belefásult tanár, oktató, és ezért egyre nehezebb a cégvezetőket meggyőzni arról, hogy milyen fontos is a munkatársaik képzése..

2, Mit tanuljunk?

A fenti megfogalmazásból adódóan olyan dolgokat érdemes tanulni, amit alkalmazni tudunk, amitől jobbak, többek, sikeresebbek, hatékonyabbak, leszünk vagy éppen jobban érezzük tőle magunkat.

Ez mindenkinek mást jelent, de mindenképpen előzetes önvizsgálatot igényel. Az is megfontolandó, hogy vajon akkor járunk-e jobban, ha egy olyan területen képezzük tovább magunkat, amiben már eddig is elég jól teljesítettünk, vagy inkább a saját gyengeségeinket próbáljuk csökkenteni a képzéssel. 

3, Mikor tanuljunk?

Szerintem mindig és mindenhol. Nincs olyan helyzet, amiből nem lehet tanulni. Ha mást nem, az elrettentő példa alapján levonjuk a következtetést, hogy na, így aztán mi biztosan nem csináljuk.

Számtalan tréningen és céges oktatáson vettem részt és azt figyeltem meg, hogy a résztvevők alapvetően két típusba sorolhatók.

Az egyik csoport eleve duzzogva jön, még akkor is, ha a munkáltató esetleg százezreket költött rá, hogy ő ott lehessen. Nem működik együtt, nem vesz részt aktívan, ha lehet még le is lép előbb. A szomorú, hogy általában pont ők azok, akikre pedig ráférne a képzés. Az is egyértelmű, hogy az oktatónak is nagy szerepe van abban, hogy ezek a munkavállalók mennyire tudnak aztán a képzés során azonosulni a helyzettel.

A másik csoport, még akkor is ha ismerős maga a téma, vagy esetleg maguk is komoly ismeretekkel rendelkeznek azon a területen, kifejezetten keresi azokat a pontokat, amiket hasznosíthat. Ezen kívül a képzéseket nemcsak mint nyűgöt, hanem egyben kapcsolatépítési lehetőséget is lát. A képzés során és a szünetekben keresi a kapcsolatot, ismeretségeket köt, és többszörösen profitál egy képzésből.

4, Mi köze a tanulásnak a cég sikeréhez?

Általában azok a vállalkozások mennek először csődbe, ahol a cégvezető azt gondolja, hogy ő mindent tud, szakmáról, pénzügyekről, adókról, munkaerő szervezésről, és nem fogad el segítséget, vagy nem hajlandó áldozni arra, hogy akár képzéseken, akár konferenciákon, akár a pozitív példákból tanuljon.

Minél nagyobb lesz a cég, annál nagyobb  szükség van arra, hogy a cégvezető képben legyen a működését illetően és sajnos annál többször érezheti azt a cégvezető, hogy neki erre (tanulás, képzések, konferenciák) nincs ideje, hiszen neki pénzt kell termelnie / termeltetnie. 

Érdemes elgondolkodni azon a tanácson, amit Stephen R. Covey úgy fogalmazz meg, hogy „élezd meg a fűrészt”. A hétköznapi rutinok sorában, gyakran annyira elmerülünk a feladatok sokaságában, a fűrészelésben, hogy elfelejtjük fejleszteni hatékonyságunk legfőbb eszközeit: saját tudásunkat, és a munkatársainkét.

Az információs társadalomban a tegnapi tudás mára sokszor elavulttá válik, és úgy gondolom egyetlen cégvezető vagy akár alkalmazott sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a tegnapi tudására alapozva próbál tengődni. Ha pedig ez így van, akkor miért is ne érezhetné közben jól magát az ember. Persze azok, akikbe már gyerekkorukban azt sulykolják, hogy nyáron nem szabad tanulni, azok felnőttként is nehezen szánják rá magukat a tanulásra.

Ha tetszett, oszd meg az ismerőseiddel a bejegyzést, és csatlakozz hozzánk a facebookon a lenti linkre kattintva! 

Németh Eszter

Megszállott Beszerzők és Cégvezetők Klubja